1940. szeptember 3.

Márton Áron gyulafehérvári r. kat. püspök közzéteszi pásztorlevelét, amelyben bejelenti, hogy székhelyén marad, és onnan kormányozza tovább az egész egyházmegyét. Felszólítja papjait, hogy kötelesek helyükön maradni, a Romániában maradt híveit pedig arra kéri, ne gondoljanak mindjárt menekülésre.

1942. szeptember 19.

Márton Áron püspök a magyar külügyminiszter állandó helyettesével, Ghyczy Jenővel folytatott beszélgetése során elmondja: a dél-erdélyi magyar települések "kiürülése" egészen aggasztó méreteket ölt, a 15-50 év közötti férfilakosság szinte teljesen eltűnt. A tömeges menekülés elsősorban a dél-erdélyi magyarság körében tapasztalható "mérhetetlen fásultság és reményvesztettség" következménye.

1943. február 28.

Petrozsényban Rill Albert esperes-plébános a szentmise alatt felolvassa Márton Áron levelét és átnyújtja a "Pro Ecclesia et Pontifice" pápai érdemkeresztet Dékány Imre építésznek, petrozsényi egyházgondnoknak.

1943. április 11.

A nagyenyedi székhelyű Hangya Szövetkezeti Szövetség éves közgyűlése. Jelen van gr. Haller István elnök mellett Márton Áron, Nagy Ferenc és Szász Pál is. Felszólalásában Szász kiemeli: az EMGE "testvéregyesülete a Hangyának", továbbá "gazdának és szövetkezetnek kéz a kézben kell dolgoznia".

1943. május 13.

A nagyenyedi református Bethlen-kollégium római katolikus vallású növendékeinek hittanvizsgáján részt vesz Márton Áron is. A püspök ezt követően meglátogatja a helybeli r. kat. elemi iskola növendékeit.

1943. augusztus 15.

Radnótra az idén is nagy számban érkeznek zarándokok a templomi búcsúra, köztük gr. Haller István és Márton Áron püspök.

1943. szeptember 19.

A Déli Hírlapban megjelenő nyilatkozatában Márton Áron püspök méltatja a dél-erdélyi, elsősorban Zsil-völgyi magyar munkásság áldozatkészségét a hitvallásos iskolák támogatása terén.

1943. november 21.

Márton Áron püspök szolgáltatja ki a bérmálás szentségét a nagyenyedi r. kat. ifjúságnak. Kiemeli: "még soha nem volt úgy reá szorulva a szeretetre az emberiség, mint manapság, amikor a gyűlölködés vérözönnel önti el a földet s amikor a népek és egyesek elnyomása napirenden van."

1944. január 21.

Jellmann Gyulát, a gyulafehérvári Batthyáneum igazgatóját, akit érdemei elismeréseképpen Márton Áron tiszteletbeli kanonokká nevezett ki, beiktatják új méltóságába.

1944. április 4.

A Hangya Szövetkezeti Szövetség éves közgyűlése Nagyenyeden, amelyen részt vesz Márton Áron, Nagy Ferenc, Gál Miklós és Szász Pál is. Beszédében Szász Pál kiemeli: "ha a humánumért való szolgálatunkat gúnykacajjal is fogadják, akkor is szolgálnunk kell, ez a sorsunk, ez az életünk".

1944. április 20.

Gyulafehérvári beszélgetésük során Márton Áron püspök megkéri Luby Gézát, a brassói magyar konzulátus vezetőjét, adja át Sztójay Döme miniszterelnöknek a személyes üzenetét. Ebben egyebek mellett arra kéri a magyar kormányt, hogy a jövőben a dél-erdélyi magyarság helyzete és az erdélyi kérdés ne szoríttassék háttérbe.

1944. május 25.

A Romániai Magyar Népközösség vezetőinek gáldtői értekezletén Márton Áron élesen bírálja Gyárfás Elemér egyszemélyes vezetési stílusát, és tiltakozásképpen elhárít magától a "Népközösség munkájában való mindennemű kollaborációt".

1944. május 25.

A Déli Hírlap aznapi száma ismerteti Márton Áron püspök körlevelét, amelyet egyházmegyéje lelkipásztoraihoz intézett. "A rendkívüli körülmények az idők és helyzetek súlyosságához méltó magatartást, előrelátó gondosságot és főképp megfelelő lelki felkészültséget kívánnak mindnyájunktól" - áll többek között a körlevélben.

1944. június 10.

A brassói magyar konzulátus vezetője eljuttatja Budapestre Petru Grozának, az Ekésfront elnökének Márton Áron püspökhöz címzett feljegyzése másolatát, amelyben Groza a magyar-román békés együttélést "a Duna-medencében egyesült államok keretében" vázolja fel.

1944. június 13.

A Gyárfás Elemérnek írt levélben Gál Miklós, Szász Pál és gr. Haller István bejelentik, hogy teljes szolidaritást vállalnak Márton Áron püspökkel.

1944. június 17.

Traub István bukaresti ideiglenes magyar ügyvivő jelenti, hogy Márton Áron ellenzi az iskolakérdésnek a többi függő kérdéstől való külön megoldását. A püspök közölte: "nincs értelme a dél-erdélyi iskolákat megmenteni, ha nem tudjuk biztosítani az elhelyezkedést, illetve az egyetemi továbbképzést a középiskolát végzett diákoknak".

1944. július.

Pappá szentelésének 20. évfordulója alkalmából Márton Áron püspököt nagy számban keresik fel papjai és hívei jókívánságaikkal.

1944. július 26.

Mivel Gyárfás Elemér nem hajlandó összehívni a Romániai Magyar Népközösség elnöki tanácsülését, ezért Gál Miklós, Szász Pál és gr. Haller István lemond elnöki tanácsi tagságáról.

1944. július 31.

A Déli Hírlapban Jakabffy Elemér vezércikkben méltatja Márton Áron főpapi és emberi nagyságát, a püspök pappá szentelésének 20. évfordulója alkalmából.